Ambrózy-Migazzi István télizöld tölgyei

 

Ambrózy István, a magyar dendrológiának, s az örökzöldek honosításának múlhatatlan érdemű atyja Nizzában született. Bars megyei birtokához, Malonyához felesége, a Migazzi Vilmossal elhalt grófi család legfiatalabb tagja (Migazzi Antónia) révén juott (a család iránti tiszteletből vett fel kettős nevet).

A télizöld tölgyekről szóló első híradás Kállai Ármin közlése lehetett. A Természettudományi Közlönyben 1890 februárjában ezt írta: „Nyitramegyei elefánti birtokomon egy kb. ötvenéves tölgyfa van, mely örökzöld, és habár mérföldekre terjedő erdőkben már november hó óta csak kiszáradt levelök van, az én fám még most is a legszebb egészséges zöld lobbal díszlik”. Bár nem tudni biztosan, hogy négy év múltán Ambrózy István is ugyanezt fényképezte-e le Elefántban, de tény, hogy a növény rövidesen a honi botanikai érdeklődés középpontjába került. Simonkai Lajos 1909-ben a Magyar Botanikai Lapokban ismertette és mint a cserfa érdekes formáját írta le Quercus cerris var. Ambrozyana néven. Cikkekben számol be róla Borbás Vince, Gayer Gyula, Rapaics Raymund és Jávorka sándor is. Felvetődik, hogy esetleg idegen pollen is részt vett a forma kialakításában; a közelben állott kolostorba vihettek valamikor örökzöld tölgyet, esetleg paratölgyet (Quercus suber), amely mielőtt kipusztult, talán szerepet játszhatott a környező cserfák megporzásában.

Az Ambrózy-tölgyekről a második világháború után már senki sem tudott. 1957 januárjában azonban egy szerencsé véletlen folytán újból előkerült: Kovalovszky Dániel, a malonyai park főkertésze tisztogatás közben egy sínylődő zöld lombú tölgyet talált. Az ottani erdészeti kutatóintézet munkatársai a Természettudományi Múzeum Növénytárának (Budapest) herbáriumi anyagaival összehasonlítva minden kétséget kizáróan Ambrózy-tölgynek határozták a növényt.

Ambrózy az Elefánt község határában levő tölgy jó tulajdonságát felismerve valószínűleg tudatosan keresett más olyan tölgyfákat is, amelyek télen zöldek maradnak. E munka egy részét már jelihalási új birtokán folytatta. Halála és a háborús idők miatt ez a terület is a feledésbe merült, s csak az 1960-as egzóta-telepítések megindításakor, a terület feltárása és tisztítása során derült fény arra, hogy mekkora kincsek (örökzöldek, rododendronok, azáleák) tömegét rejti itt az erdő. Ekkor került elő az a kis télizöld tölgy is, amelyről dr. Barabits Elemér, a növény egyik újrafelfedezője és később újraleírója a következőképpen számol be: „A jelihálási régi telepítések felkutatása közben bukkantunk rá egy Ambrózy által ültetett cserjeszerű örökzöld tölgyre, amelyet jó ideig Ambrózy-tölgynek hittünk, mindaddig, amíg Malonyán járva, az ottani tölgyről nem hoztam egy leveles ágat, amelyet a jeliben lévő példánnyal összehasonlítottam és meglepetéssel vettem észre, hogy a Jeliben levő örökzöld tölgy nem azonos a malonyaival, hanem egy levelét hosszú ideig megtartó molyhostölgy változat. Ezt a tölgyet ültetője tiszteletére Ambrózy leányági nevével illetve Quercus pubescens `Migazziana`-nak neveztem el.”

A két tölgyváltozat egymás közelében látható sopronban, az Erdészeti és Faipari Egyetem Botanikus Kertjáben.

E tölgyek még a gyűjtők csemegéi közé tartoznak, nem könnyű hozzájuk jutni. Pedig jó lenne, ha a gyűjtők, mint dendrológiai érdekességeket terjesztenék. Az ország több pontján megfigyelve, világosabban látnánk kertészeti értéküket, s egykor majd magoncaik „tulajdonság-terítékéből” is válogathatnánk.

Jó lombtartást, télizöld jelleget csak enyhébb teleken, illetve szélvédett helyeken, zárt udvarokban várhatunk tőle.

 

2010-ben megjelenő CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető a következő oldalon: 

 

http://www.dendropress.com/