Kocsányos tölgy (Quercus robur)

 

 

A kocsányos tölgy az ország legnagy részén honos volt, a Nagy- és Kisalföld magas talajvizű területein, a folyó menti árterek üde talaján, a Délnyugat-Dunántúl és a párás levegőjű magas hegyek nedves talaján is.

            Mint magányos fa a méltóság megtestesítője. Talajig záródó kerekded hullámos körvonalú koronáját, pompás, üde zöld lombjának szépségét kiemeli a háttérben lévő fehérre meszelt gazdaház, tanya vagy nyaraló. A nagyobb méretű síksági és tanyasi kertek, amelyek több száz négyszögölnyi területen létesülnek, alkalmasak a kocsányos tölgy állományszerű telepítésére is. Ha szeretjük az erdei hangulatot és a fűnyíró gép zaja helyett a madarak énekét választjuk, ültessünk annyi tölgyet, amennyi 5-10 méteres telepítési távolsággal elfér. A kert központja és a fő közlekedési útvonal mellett ritkábban, a kert határa felé kisebb távolságra ültethetünk. Más hangulatú lesz a kert, ha ligetesen hagyva a középső részt az út mentén és a terület határán sűrűn, erdőszerűen telepítjük. Amíg a fák megnőnek, gyepet, fényigényes díszcserjéket, évelő és egynyári virágokat tehetünk közéjük.

            Jó talajban, gyakori öntözéssel a kocsányos tölgy 1-3 métert is nőhet az első években. Koronája is gyorsan terebélyesedik. Szép lombja a levelek utánozhatatlan csillogásával, földre rajzolt fény-árnyék játékával már ekkor teljes élményt ad: a kis erdő megkezdi önálló életét.

            Amint a fák a terület egy részét már árnyékolják, megváltozik a kert mezo- és mikroklímája: a mélyből felhozott víz folyamatos párologtatásával a levegő páratartalma megnő, hőmérséklete csökken. Ezért a fák alatt árnyéktűrő talajtakaró növényeket borostyánt, meténget (Vinca) és kisebb foltokban cserjéket, örökzöldeket telepítsünk. Ha természetes erdei kép kialakítására törekszünk, akkor a cserjék közül válasszuk a fagyalt (Ligustrum vulgare), galagonyát (Cratageus monogyna), C. oxyacantha)), bengét (Rhamnus catharticus), tatárjuhart (Acer tataricum), vackort (Pyrus pyraster), ostorménfát (Viburnum lantana), veresgyűrű somot (Cornus sanguinea), borbolyát (Berberis vulgaris), vagy csíkos kecskerágót (Euonymus europaeus). Ezek megfogják az avart és segítik a jó erdőtalaj kialakulását. Virágzásukkal, terméseikkel, lombszíneződésükkel állandóan változó színfoltok a tölgyek alatt, ugyanakkor a madaraknak fészkelő- és búvóhelyet nyújtanak.

            Az igényesebb növényeket: az örökzöldeket és a virágjukkal díszítő cserjéket nyáron gyakran öntözzük. A tölgy szép törzse mögött a magyal (Ilex), a puszpáng (Buxus), előtte pedig a babérsom (Aucuba), a dérbabér (Skimmia) és sok más örökzöld talál kitűnő életteret. A napos foltokra tehetünk tűztövist (Pyracantha), lavalle-galagonyát (Crataegus X lavallei). A fa törzse mellé ültetett trombitafolyondár (Campsis) virágzó indái hamarosan megjelennek az ágak napos részein, míg félárnyékban a klemátiszok fajtái közül főleg a Clematis jackmanii kékeslila virága ad kedves színfoltot.

            A kocsányos tölgy régi kultúrnövény, amelyről sietős századunk megfeledkezett. Fajtái közül a vöröslő `Purpurascens`, a sárga levelű `Concordia`, a hólyagos, gyűrött, aprólevelű `Crispa`, az apró, csomósan álló levelű `Cristata` gyűjteményes kertészeti érdekesség. Annál inkább figyelmet érdemel a szép, fésűsen a középérig szeldelt levelű `Dumetii`, `Filicifolia`, `Pecinata`, vagy a Haareshausen (Frankfurt am Main mellett) erdőállományában talált tornyos tölgy (`Fastigiata`). Ennek magoncaiból válogatták ki a karcsú `Cupressoides` és a megszokottnál kisebb levelű `Hodginsii` oszlopos fajtát. A csüngő ágú formák közül sok eltérő típus kapható a faiskolai forgalomban. Ezek alacsonyan oltva sokszor a gyepre kifutóan csüngnek, evető ágúak, míg mások magasra kanyargó vezérágakból csüngnek vissza, ilyen fák láthatók a Nebbien Henrik által tervezett városligeti körfasor (rondó) belső kettős körében.

 

2010-ben megjelenő CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető a következő oldalon: 

http://www.dendropress.com/