Néhány gondolat a növénykiválasztásról

Nagyon sokszor előfordult már, hogy egy növényre valamilyen előítélet miatt nem voltam kíváncsi, vagy egyszerűen olyan idegenül hangzott a neve, hogy úgy döntöttem, ez az én kertembe sosem fog bekerülni! Az elmúlt évtizedek során rengeteg gyönyörű kertet volt szerencsém meglátogatni, végigjárni és bizony sokszor álltam döbbenten egy-egy ilyen „feketelistás” növény világszép példánya előtt, majd kezdtem lázas kutatásba, hogy mielőbb beszerezhessem és kiültethessem otthon. A legjobb példa erre a „hólyagvessző” (a „keresztszülőt” nem akarom bántani „találékonysága” miatt), mely szerintem egy rendkívül idétlen név, ami azonban egy edzett, nagy tűrőképességű, mutatós növényt takar, színes lombú (’Diabolo’: vörösesbordó!, Dart’s Gold’: aranysárga!, stb.!) fajtái pedig egyenesen gyönyörűek, olyannyira, hogy minden, napos fekvésű kertben kötelezően ott lenne a helyük!

A katalógusokban szereplő leírások sajnos általában nagyon szűkszavúak és bizony sok esetben igen nehéz elképzelni, hogy az adott növény vajon hogy nézhet ki, illetve hogy mutatna kertünkben, a már meglévő kedvenceink között. Érdemes ezért különféle szakkönyvekben bővebben is tájékozódni róluk. Fantasztikus lehetőséget kínál az internet, ahol egy-egy növényről sokszor képek százait dobja ki a számítógép, csak győzze őket végignézni az ember. Az internettől idegenkedőknek is javaslom, térjenek be a legközelebbi teleházba (szinte minden faluban van már!) és az ottani kolléga segítségével mártózzanak meg a növényvilág végeláthatatlan tengerében, biztos vagyok benne, hogy élvezni fogják!

A másik negatív tapasztalatom az, hogy a kifejlett-kori méretek hallatán a legtöbb ember megretten és letesz a növényvásárlási szándékról, holott ezeket a méreteket a legtöbb esetben csak sok évtized, vagy évszázad alatt éri el az adott faj, vagy fajta. A Picea abies ’Compacta’ jó példa erre: a legtöbb kertész, vagy gyűjtő kis aranyos gombóckának ismeri, pedig száz évesen már hat méteres is lehet! Népszerűsége annak köszönhető, hogy az eladók egyszerűen nem mondják meg a százéves-kori méretét, csak annyit, hogy ez egy szép, dús lombú, gömbölyded alakú fajta, ami legfeljebb egy-másfél méterre nő. És ez igaz is néhány évtizedig! Nagyon jó példát idézhetek egy angol magkatalógusból: a Ficus elastica tényleg igen népszerű szobanövény, talán alig akad lakás, ahol legalább egy ideig ne lett volna valamelyik szoba szép dísze, annak ellenére, hogy indiai őshazájában 30 méteres fává nő!

Egy intenzíven gondozott kert állandó változásban van, úgysem tudunk ellenállni az újdonságok csábításának, újabb és újabb növényeket ültetünk el, azután eljön az idő, amikor a legnagyobb, legrégibb növényeink között válogatást kell tartanunk, hogy helyet adjunk az újaknak. Legjobb ilyenkor egy profi kertépítőt hívni, aki esetenként szép pénzt is fizet az amúgy igen mutatós, de már túl terebélyes növényünkért, hogy azután egy tágasabb kertben helyezze el. Ma már olyan ügyes módszerek vannak, hogy ilyen korosabb növényeket is ki lehet emelni és át lehet ültetni biztos eredési eséllyel! Korábbi kertépítői tevékenységem során én is részt vettem ilyenekben: a legnagyobb növény, amit átültettünk, egy 12 méter magas hamisciprus volt, tömege a földlabdával együtt kb. 17 tonna!

A növények egy része a kor előrehaladtával bontja ki teljes szépségét, ilyenek például a cédrusok: egy kétszáz éves libanoni cédrus lélegzetelállítóan festői látvány, de a kínai borókák is általában csak 10-15 év elteltével mutatnak igazán (a Ketelerii fajta 20 évesen már pazar szépségű!). Az ilyeneket eleve úgy kell a kertben elhelyezni, hogy elég terük legyen a kiteljesedéshez és később se kelljen megválnunk tőlük. Igen sok olyan növény is van azonban, mely idősebb korában megcsúnyul, kiritkul, felkopaszodik, elveszíti azt a jelleget, amely miatt annak idején beleszerettünk. Az ilyen növénytől, bár kegyetlenül hangzik, mégis a legcélszerűbb mielőbb megválni. Ezzel teret nyerünk újdonságaink elhelyezéséhez, illetve kertünk összképén is sokat javíthatunk. A gondolat, mely egy egykori professzoromtól származik, itt időszerű és tökéletesen illik a dísznövényekre is!: „A gyümölcsfa termelőeszköz és nem műemlék!”. A dísznövények ugyan nem termelőeszközök, de lelkünk kényeztetésével mégis hajtanak hasznot és náluk is van egy bizonyos időszak, amíg igazán képesek ékesíteni kertünket. Ez az időtartam egyes évelőknél mindössze 1-2 év, más növényeknél (fák, fenyők) több száz év is lehet! (Egyes fenyők több ezer éves kort is megérhetnek!!!). Kertünk ápolásába, szépítésébe azért fektetünk oly sok időt és energiát, hogy azután élvezhessük a benne töltött nyugalmasabb időszakokat, kikapcsolódjunk, feltöltődjünk, örüljünk növényeink fejlődésének. Egyáltalán nem lelketlenség, ha ennek érdekében néha áldozatot is hozunk!

Remélem, e néhány gondolattal sikerül hozzájárulnom ahhoz, hogy az Ön kertje is mindig a lehető legtöbb örömöt nyújtsa, cserében a sok gondoskodásért!


Szerző: Dlusztus Miklós