A vadnyugat pálmaliliomai



Tőrózsái egyszerre nyílnak

 

            A szálaslevelű pálmaliliom (Yucca angustissimma) fél cm széles, 40-80 cm hosszú, háromszög- vagy egyenes-domború keresztmetszetű levelei kissé húsosak, üdezöldek. Szélükön kissé rostosak, illetve vékonyan, szürkésen szegettek. Nagy, 10-20 üstökből álló, csaknem törzs nélküli csomói Észak-Arizona, Dél-Utah és Új-Mexikó északi területein, a 800-2500 m közötti övben, a Sziklás-hegység száraz nyarú, hideg telű medencéiben, alacsony borókások (Juniperus monosperma) és a mexikói diófenyő (Pinus edulis) bokorerdei között élnek.

            Virágzása különösen szép látvány. A vékony, szálas levelekből álló csomókban olykor 4-5 tőrózsa is egyszerre virít. A 90-120 centiméteres száron 30 cm fölött kezdődnek a virágbuga oldalágai nagy, 3-4 cm hosszú, zöldesfehér, kívül bordópirossal árnyalt virágokkal. A szikla- és a száraz kőkertek remek színfoltja.

 

A legedzettebb faj

 

            A Bailey pálmaliliom (Yucca baileyi) - nagyon közel áll az előbbi fajhoz. Egyik (sötétzöld) típusa az előbbi hidegebb, szárazabb övben élő törpe alakjának is tekinthető. Arizona északkeleti és Utah délkeleti területén 1200-2700 méteres magasságban helyenként 10-20 centiméteres törzsű, alig 15 cm hosszú levelű és 40 centiméteres virágbugájú példányai élnek. A sziklakert valódi ékszerei.

            Az 1983-ban behozott növényeken hamarosan új gyökérzet fejlődött, gyorsan továbbnőttek, s a legkisebb fagyfolt nélkül viselték el az idei mínusz 24 fokos rendkívüli hideget.

            Nagy elterjedési területén belül változatos faj. Levelei néhol elérik az 56 centimétert, rugalmasan merevek, egyenes domború vagy háromszög keresztmetszetűek, világoszöldek, világos, majd hamarosan kissé foszló szélűek. A virágzat hossza 35-120 centiméter között változik, általában 60-70 cm magas. Már a 7-21 centiméter magasságnál elágazik, úgy, hogy gyakran az üstökben nyílnak a legalsó, csaknem gömbös, zöldesfehér, bordópirossal árnyalt 4-5 cm hosszú virágai.

            A Navajo indiánok földjén, Északkelet-Arizonában, a Little Colorado torkolata táján és Új-Mexikóban a szélesebb levelű, 40-120 centiméteres, magas törzsű bokros változata (Yucca baileyi var. navajoa) él; nagyon szép és ellenálló kőkerti dísz.

            A szúrós pálmaliliom (Yucca stricta) mellett a legellenállóbb és legedzettebb faj. Szépen megépített kőkertben a kőfal réseibe illesztve, élénk, nagy virágaival, többüstökű alacsony törzsével a növénygyűjtők kedvelt száraz-sziklakerti növénye lehetne.

 

Telepeket alkot

 

            Észak-Amerika meleg nyarú és szélsőségesen hideg telű vidékeihez alkalmazkodott a szürke pálmaliliom (Yucca glauca), a bölénycsordák taposta füves-bokros síkságok, a préri egyetlen pálmalilioma.

            Megjelenése változó, aszerint, hogy a síkság keleti vagy nyugati területein él. Keleten 1,5-2,5 cm széles, lágy levelű, Nyugat felé levelei egyre vékonyabbak és merevebbek, majd a Sziklás-hegységben átadja helyét a száraz-félsivatagi magashegyi formának, a szúrós pálmaliliomnak (Yucca glauca var. stricta = Yucca stricta).

            A keleti prérinövények levelei 50-60 cm hosszúak, laposak, alig húsosak, kissé foszló szélűek. Fehér virágokból álló virágzati bugájuk másfél méteres száron magasan kiemelkedik a tőrózsából. A nagy töveken sokszor 3-4 virágzat is egyszerre nyílik. Valódi törzs nélküli faj, a fonalas pálmaliliomhoz (Yucca filamentosa) hasonlóan mindig a talajszintről újul, s így idővel nagy, 10-20 vagy több tőrózsából álló, egyméteres átmérőjű telepeket alkot. Délebbre, Texasban a szárazabb klíma hatására a levelek keskenyebbek, a virágzati szár pedig fürtszerű lesz, azaz a főtengelyen csak egészen rövid, magányos - vagy csak az alján néhány virágú - oldalfüzérek fejlődnek.

 

Változó a virágtípus

 

            A Sziklás-hegység erdőhatár feletti, 2-3 ezer méteres sziklás, borókás, diófenyős övében a szúrós pálmaliliom (Yucca stricta) már jellegzetesen száraz-félsivatagi jellegű faj. A levelek keskenyek, 0,8-1,5 centiméteresek, 29-65 cm hosszúak, szúrósan merevek, tőrózsájuk szabályos félgömb alakú, már a törzses fajok gömbös üstökeire emlékeztet. A levelek szürkén hamvasak, az üstök közepén a téli „jukka-rügy” soklevelű, hengeres, lándzsaszerűen hegyes, valósággal életveszélyesen szúrós, Korán (nálunk már május közepén-végén) virít, s viszonylag rövid (45-120 cm-es) szára dúsan virágzik. A buga alján - a levelek között - az oldalágak hosszabbak, 20-30 centiméteresek, följebb a levelek kétharmadától fölfelé, már fürtszerűen magányosan álló virágsortól ékesek. A virágok - szemben a fehér virágú prérifajjal - feltűnően zöldes-fehérek, néha kissé rózsás árnyalatúak, gömbösek.

            A préritípus több helyen is megtalálható a kertekben és néhol - Szarvason, Kámonban - arborétumokban is. A sziklás-hegységi változat egyetlen ismert példánya a Margitszigeten, a sziklakertben élt, egészen a Thermál Hotel építéséig, amikor is eltűnt. 1964-ben a tő körül kis csavarodó levelú magoncokat találtam, ami nagyon meglepő, mert a jukkamoly nélküli beporzás, megtermékenyülés nagyon ritka jelenség. A néhány kivett magonc szépen nőtt, belőlük több helyre jutott később sarj, még a Jassy-i (jászvásári) botanikus kertbe is. A korábbi margitszigeti példány sarjaiból tervezzük a Szigetre történő visszatelepítést is. Az említett anyatő a párás környezetben nagyon dúsan elágazó virágbugákat hozott, ezzel szemben magoncai száraz sziklakertben csaknem fürtös, csak az alsó részén elágazó virágszárúak lettek. Ez jól mutatja, hogy mennyire változik a virágzat típusa, aszerint, hogy milyen helyre kerül kertünkben.

            A szürke és a szúrós pálmaliliom éghajlatunkon nagyon jól érzi magát, teljesen télálló. Kőkertbe, de akár lapköves gyepes felületre is ültethetjük. A szúrós változatot csak sziklakertbe, ott is a nehezen megközelíthető részekre telepítsük. Gyönyörű félgömbüstöke, korai és rendkívüli virágzata egyedülálló kerti dísz.

 

2010-ben megjelenő CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető a következő oldalon: 

http://www.dendropress.com/