Termesszünk kivit Magyarországon is!

 

 

Miklós Ákos Márton - Varga János:
Termesszünk kivit Magyarországon is!

 


Nem déligyümölcs

Mindannyian ismerjük a kivit a boltok polcairól, azonban kevesen tudják, hogy Magyarországon, akár saját kertünkben is sikerrel termeszthető. Akik mégis hallottak erről, vagy meg is próbálkoztak otthoni termesztésével, a számos tévhit és a kertészetek gondatlansága miatt gyakran kudarcot vallottak. Pedig éghajlati adottságaink is ideálisak számára, nehéz eloszlatni azt a hiedelmet, hogy valamilyen délszaki, fagyérzékeny, melegigényes növény lenne, és üvegházban, fóliában, vagy téli takarással lenne termeszthető. A kivi nem déligyümölcs, hanem hazánkban teljes joggal meghonosításra váró, mérsékeltövi gyümölcsfaj! Egzotikus volta csupán ázsiai származásában rejlik, ez pedig sok más haszonnövényünkre is igaz. Számos rég meghonosodott gyümölcsfajunknál még jobb is téltűrése, a tavaszi fagyok sem károsítják, és a vegetációs idő hőösszege is teljesen megfelelő a tökéletes éréshez.
Sokan nem szeretik ezt a gyümölcsöt, mert savanyúnak találják. A kereskedelemben kapható kivit gyakran a kellő szüreti érettség elérése előtt szedik le a könnyebb szállítás érdekében. A saját kertünkből szüretelt gyümölcsünk íze sokkal finomabb, nagyobb a boltban vásároltnál.

Tévhitek és hanyagság gátolják elterjedését:

Néhány kertben ugyan található pár tő kivi, de a hobbikertészek róla szerzett tapasztalatai gyakran negatívak: Kevesen gondolnák, hogy a balsikerek oka mennyire banális és hogy az eddig sikertelen kivitulajdonost mennyire egyszerű információk hiánya fosztja meg a saját termés örömétől. Megfelelő szakirodalom híján a kivi igényeivel, termesztési technológiájával sincsenek tisztában az emberek. A fő gondot az okozza, hogy kétlaki növényről van szó, vagyis külön töveken fejlődnek a porzós és a termő virágok. Sok kertészet és faiskola pedig rengeteg kertészkedőnek okozott már csalódást azzal, hogy az általuk árult növények nemével és fajtájával valójában ők maguk sem voltak tisztában. Sokszor önporzós kivit ígérnek, pedig az ilyen öntermékeny növény nagyon ritka és általában egyenlőtlen méretű és kis mennyiségű gyümölcsöt terem. A jól termő, szép, darabos gyümölcsű kivi esetében mindig szükség van porzó és termő egyedekre. Más esetekben összekeverik a címkéket, porzót adnak el termőként, vagy fordítva. Ez óriási károkhoz vezetett, mert a nem termő kivi a becsapott vásárlókban azt a véleményt alakította ki, hogy a kivi haszontalan növény, pedig az elmúlt 15 évben már bebizonyosodott, hogy tökéletesen termeszthető hazánkban.
Magyar nyelven a kertészeti szakkönyvekben, folyóiratokban és az interneten is számos olyan téves információ jelenik meg a kivi termesztésével kapcsolatban, amelyek a biztos sikertelenség garanciái. Éppen ezért szeretnénk azt, ha ezzel a hiánypótlónak szánt termesztési útmutatóval bátorítást adnánk a hobbikertészeknek a kivi termesztéséhez, esetleg nagyüzemi termelőket is ösztönözni szeretnénk, fektessenek be ebbe a rendkívül ígéretes gyümölcskultúrába!

Akár üzemi méretekben is termeszthetnénk!

Amint az a későbbiekben ki fog derülni, még csak nem is kertünk féltett kincséről, hanem ültetvényi méretekben is az egyik legjövedelmezőbb kultúráról van szó. Valódi biogyümölcs, permetezést, növényvédelmet nem igényel, a következőkben bemutatásra kerülő egyszerű gondozási útmutató betartása mellett pedig bőven terem.
Sajnos a magyar gyümölcstermesztési szakma sincs még tudatában a termesztési lehetőségeknek. A ’80-as évek kísérleti ültetvényei a termőhely elhibázott megválasztása, két, egymás utáni, katasztrofális időjárású év és a beszerzett szaporítóanyag vegyes minősége miatt nem hozták a várt eredményt. Gátló tényező volt az egyes felügyelő intézmények maradisága is, és részükről az újítás, kreativitás elutasítása, ez nem csak a magyar kivitermesztési lehetőségekre, hanem néhány hagyományos gyümölcstermőnk legújabb, világszínvonalú fajtáinak engedélyeztetési procedúrájára is máig erősen rányomja bélyegét. Pedig egy Magyarországon létesítendő kiviültetvény óriási előnyt élvezne a jelenlegi termőterületekkel szemben, ahol általában csak öntözéssel termeszthető. Nálunk a tenyészidőszakban többnyire kielégítő a csapadékellátottság. A mi meleg nyarú kontinentális klímánk és az őszi hőingás kedvezően hat az érési folyamatokra. Értelmetlen fagyérzékenységet hirdetni, hiszen hideg teleken az alföldi szőlőkben, őszibarackosokban téli vesszőfagyás fordul elő, a legtöbb kivifajta fagytűrése pedig ekörül van, vagy inkább e növényekénél valamivel jobb. Magyarországon bárhol termeszthető és legfeljebb csak olyan alapon kell jó mikroklímára ajánlani, ahogy bármely más gyümölcsfajt. A fentiekből következően tévednek azok is, akik egy esetleges klímaváltozással magyarázzák a kivi hazai honosítását, vagy a néhány kertben már most is szépen termő növényeket az elmélet igazolására próbálják felhasználni. Az új évezred első telei bővelkedtek szélsőséges minimumhőmérsékletekben: 2003-ban és 2005-ben számos kertben a szőlő jelentős téli fagykárt szenvedett, míg a mellette tenyésző kivi bő termést hozott az illető években is. A következőkben egy működő magyarországi kiviültetvény bemutatása által, 10-15 éves termő kivik példáján, több évtizedes észak-olasz termesztési tapasztalatok segítségével szeretnénk bemutatni, hogy a kivitermesztés akár működő magyar valósággá is válhatna!
A kivifélék az Actinidiaceae család Actinidia nemzetségéhez tartoznak. A nemzetség elterjedési területe Kelet-Ázsia, a legjelentősebb termesztett fajták mind az Actinidia deliciosa, kisebb részben az A. chinensis fajhoz tartoznak. Fontos tisztázni, hogy az egyéb Actinidia fajoknak(A. kolomikta, A. arguta, A. callosa, A. melanandra, azaz a minikivik) csekély kereskedelmi jelentőségük van, gyümölcsük apró, bár szintén kellemes, ízletes és helyük lenne a ház körül a „nagy” kivi mellett. Így a továbbiak a termesztett fajtákra vonatkoznak, ezen belül is az A. deliciosa ’Hayward’ fajtára, mivel messze ez a legsikeresebb, a legnagyobb gyümölcsű, piaci részesedése 90% fölötti. Más fajokra és fajtákra gyakran teljesen eltérő termesztéstechnológiai ismeretek vonatkoznak.
Az A. deliciosa és chinensis fajok származási helye Kína, a Jangce folyó völgye. A kiwi a világ többi részén csak a XX. századtól terjedt el, a század elején kezdik el termeszteni Új-Zélandon, innen a kiwi, kiwifruit elnevezés is. Termesztése napjainkban is terjedőben van, Olaszország csupán az utóbbi két évtizedben vált piacvezetővé, immár megelőzve ezzel Új-Zélandot is. Termesztik még Kanadában, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Ázsia egyes országaiban is. Átütő sikerét kiemelkedő beltartalmi jellemzői, magas C-vitamin tartalma mellett talán annak is köszönheti, hogy ültetvényben is az egyik legkisebb munkaigényű, vegyszeres növényvédelmet szinte nem, vagy egyáltalán nem igénylő, kevés ráfordítással nagy hozamot produkáló növényi kultúra. Termesztése a többi gyümölcsfajhoz képest jóval kevesebb beavatkozást igényel: megfelelő támrendszer kialakításából, a jellemzően kora tavaszi metszésből és az őszi szüretből áll.

 

Miért nem terem a kivim? Virágzáskor szexvizsgálat!

A kivi kétlaki növény, azaz külön egyeden fejlődnek a porzós és a nőivarú virágok. Elvileg bármely porzós Actinidia megfelelő bármely termőfajta beporzásához, amennyiben a nőivarúval azonos időben virágzik. Ezért a virágzási idő határozza meg, hogy melyik nőivarú fajtához milyen porzófajta szükséges. A legelterjedtebb és legérdemlegesebb ’Hayward’ fajta esetében a ’Tomuri’ porzófajta a legáltalánosabb.
Ha már rendelkezünk otthon néhány tő kivivel, de nem terem növényünk, akkor az első lépés a növények nemének beazonosítása kell, hogy legyen. A meddő kivire panaszkodók közül sokan csak egy magányos egyeddel rendelkeznek, amit valahol "önporzósként" szereztek be, de amiről a hozzáértő, különösen virágzás idején, könnyűszerrel meg tudja állapítani, hogy bizony vagy az egyik, vagy a másik nemhez tartozó példányról van szó. Más esetekben egy kertben több tő is van, de az mind azonos ivarú. Amennyiben növényeink már mind virágoztak, de nem hoztak termést, akkor egészen bizonyosan pótolnunk kell vagy a termőt, vagy a porzót.
Virágzáskor könnyűszerrel megállapítható a hiányosság, a termős virág közepében ugyanis nagyon jellegzetes formát képező bibeszálak vannak, kerékküllőre emlékeztető, sugaras alakzatban. Körülötte vannak ugyan portokok, de ezek nem tartalmaznak megtermékenyítésre képes pollent. A porzós virágban nincs bibe, virágpora viszont megtermékenyítőképes. A ’Hayward’, és a ’Tomuri’ páros esetében nyílás előtt is megállapítható már a növények neme: a nőivarún egy száron jellemzően egy virág van, a hímivarún három. A porzós a vessző tőközeli részén is hoz virágot, a termős inkább a negyedik - ötödik rügytől kezdődően. A lehullott virágok porzós növényre utalnak, az apró, később lehulló gyümölcskezdemények pedig beporzás hiányában nem termő, nőivarú növényre.
Fontos, hogy semmilyen eredmény ne szegje kedvünket! Türelemmel pótoljuk a hiányt, mivel néhány év múlva sokszorosan kárpótolva érezhetjük magunkat! A kivi a leghálásabb növényfajok egyike! A nem megfelelő nemű növényünket később akár át is lehet oltani ismert ivarú növényről származó vesszővel! Ennek egyetlen hátránya, hogy a porzós növény növekedési erélye jóval meghaladja a termőét, ezért ne oltsunk egyazon alanyra két különböző nemű növényt. Abban az esetben, ha több, azonos korú, azonos ökológiai körülmények között nevelt, vagy egymás közelében tenyésző egyedet hasonlítunk össze, még nem virágzó egyedek esetében sem lehetetlen a nemre jellemző ismertetőjegyek megkülönböztetése: a hím egyed leveleinek csúcsa nyúltabb, kérgének színe pedig vörösbe hajlóbb színű, míg a nőivarú levele kissé kerekebb, színtónusai pedig enyhén világosabbak mind a levél mind a kéreg vonatkozásában, ami sárgább árnyalatú a híménél. Természetesen ez is a Tomuri porzó és Hayward termő fajták esetében igaz.

Hol vásároljunk kivit?

Amennyiben még csak most szeretnénk beszerezni növényeinket, vagy a kertünkből hiányzó nemű példányt szeretnénk pótolni, akkor nagyon körültekintően kell eljárnunk! Sajnos Magyarországon még ma is rendkívül nehéz megbízható szaporítóanyaghoz jutni, a kertészetekben általános a tudatlanság, tájékozatlanság. Sikerre csak akkor számíthatunk, ha a beszerzési forrásunk megbízható. Alaposan ellenőriznünk kell a forrást, néhány támpont alapján azonban már nagyobb eséllyel mérlegelhetünk. A legfontosabb, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni önporzósnak hirdetett kivivel, kivétel ez alól az A. arguta ’Issai’, ez nagyobb eséllyel köt termést porzós egyed nélkül is, azonban ez minikivi, nem hasonlítható a valóban érdemleges fajtákhoz. Más névvel hirdetett, önporzósként árult fajták vásárlása különösképpen nem javasolható, ezek többsége a tapasztalatok alapján valójában hímivarú, amelyik terem, annak is apró a gyümölcse és kevés is van rajta. Az „önporzó kivi” ajánlásra tehát részünkről általában a leghasznosabb válasz a „Viszontlátásra!”. Árulkodó jel lehet az, hogy rendesen fel vannak-e címkézve, meg vannak-e jelölve a porzós és a termő példányok az általunk kiválasztott faiskolában. Gyakran megtörtént eset, hogy a címkék a szállításkor elszóródtak és a helyszínen a hozzá nem értő alkalmazottak találomra szúrták bele a cetliket az edényekbe. A legbiztatóbb jel, ha a kertészetben egymástól teljesen elkülönítve tárolják a különböző nemű növényeket. A címkéken lehetőleg a ’Hayward’ (termő) és a ’Tomuri’ (porzó) név szerepeljen. Szintén gyakran előforduló és egyben szomorú szakismerethiányról tanúskodó eset az egyazon edénybe ültetett két különböző nemű kivitő. Ilyet se vásároljunk semmiképp sem, mivel így nincs elég helye fejlődni a két növénynek, gyökereik egymásra csavarodnak, szélsőséges esetben akár meg is fojthatják egymást. Sajnálatos, hogy érvényes szaktanács helyett már egy eleve elhibázott lépésre legyen kárhoztatva a gyanútlan amatőr.

Nevelése:

A kivi nevelésére és metszésére vonatkozó ismeretek nem túl bonyolultak. Összességében elmondható, hogy kevesebb vele a vesződség néhány szokványos gyümölcstermőnkkel összehasonlítva, különösen, ha azt nézzük, hogy gondozásánál semmilyen növényvédelmet nem kell alkalmaznunk. Sajnos a metszéssel kapcsolatban is rendkívül káros tévhitek terjednek, ezek önmagukban is bőven elegendőek a sikertelenséghez.

Ültetés:

Amennyiben most jutottunk hozzá növényeinkhez, akkor először a kiültetés helyének megválasztását kell megfontolnunk. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó. Fontos, hogy az egyes töveket semmiképpen ne ültessük 2-2,5 méternél közelebb egymáshoz. Ha ennél kisebb teret kapnak, nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A támrendszer későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket egy sorba ültetni. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, viszont a már előzőleg kihajtott növény esetében csak akkor, ha már nem várhatók fagyok. Késő ősszel is lehet ültetni, ekkor viszont feltétlenül föl kell kupacolnunk a növényt kb. 20 cm magasságban földdel, mivel a zsenge törzsön a kérget a talaj felett az erős fagy felrepesztheti, ez a körülmény és a gyökérzet körül pangó víz könnyen előidézhet gombabetegségeket. Jól megoldható a továbbiakban a törzs legalsó részének védelme a további évek telein is a törzsre csavart, lehetőleg víztaszító szintetikus szövettel, kb. 40 cm magasságig. A korábban említett tévhitekkel ellentétben a növényt egyéb módon takarni viszont teljesen felesleges és veszélyes is!
Feltétlenül előnyös, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a fiatal hajtásokat letörni. Számításba kell vennünk, hogy a kivi olyan dús lombot fejleszt, hogy alatta az árnyékban még a fű is kiveszik. Ültetvényben maga megoldja a gyomtalanítást. Alatta más növényt nem lehet tartani.
Minden híreszteléssel ellentétben a kivi nem különösebben napfényigényes növény, sokkal inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Ez is tapasztalatilag megcáfolja azt a sok félreértelmezést és félretájékoztatást, miszerint nagy hőigényű, késői érésű csemegeszőlőkhöz hasonlítják a hozzá nem értők, holott nem csak klímaigénye, de termesztésmódja és metszése is alapvetően különbözik a szőlőtől. A kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét illetően pedig előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. Megfelelő vízgazdálkodás esetén homoktalajokon is jól fejlődik. A meszet nem kedveli ugyan, de ha nem túlzott mésztartalmú talajról van szó, bizonyos mértékig elviseli. Normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek nagyon magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Összességében elmondható, hogy Magyarország talajainak túlnyomó többségén jól fejlődik, talajaink más részén kielégítően, csak a túl meszes talajok esetén, azaz Magyarország területének néhány százalékán vetődnek fel komoly problémák a termesztést illetően. Hobbikerti szinten talajjavítást is végezhetünk előnytelen kémhatású talaj esetén, a legjobb módszer, ha rendszeresen savanyú tőzeget terítünk szét a törzstől számított két méter sugarú körben: mivel egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert, ezért értelemszerűen a talaj minőségét célzó bármilyen beavatkozás ilyen hatókörben lehet hatásos. A tőzeget ültetéskor is beleforgathatjuk a földbe, lehetőleg ezt is ilyen mértékig, inkább nagyobb területen, mint mélyen. Nem jó megoldás, ha starterként közvetlenül a növény körül végzünk talajcserét, mert mihelyt a gyökerek átszövik az optimálisra kicserélt talajt, a rosszabb talajba már kevéssé hatolnak be, összecsavarodnak, a növény fejlődése megtorpan. Az ültetőgödör az egyéb gyümölcstermők esetében megszokott méretű legyen, annál kicsit szélesebb. A tápanyag-utánpótlást meghálálja, főként ültetvényben K és P igénye nagy, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása. A túlzott mennyiségű N eltúlzott vegetativitást és csökkenő gyümölcshozamot idézhet elő. Hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolását elkerülendő. Egy-egy elem túladagolása hiánybetegségeket idézhet elő.

Kinevelés:

Miután elültettük növényeinket, az első évben a csemeték kinevelésére kell koncentrálnunk. Első lépésben nem szükséges a végleges támrendszert kiépíteni. Tavasszal egy ígéretesnek tűnő, erőteljes rügy fölött vissza kell metszenünk a növényt kb. 20-30 cm-es magasságban. Az ebből előtörő erőteljes hajtást fogjuk felhasználni a leendő törzs kialakításához. Ezért az első évben kizárólag függőleges irányban növesztünk. Ehhez egy ideiglenes, nagyon hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra van szükségünk, amely mentén növényeinket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk. Az első fejlődési fázishoz ezek az optimális körülmények, ez az első lépés ahhoz, hogy a növény nagyon hamar fejletté és termővé váljon. Tilos több szálat meghagyni. Legfeljebb akkor lehet kettőt (de többet semmiképp), ha a lugast két irányban kitöltendő, két ellentétes irányú vázkart alakítunk ki és ahhoz nem egy törzset ágaztatunk kétfelé, hanem azonos tőről két (iker) törzset nevelünk. A karóhoz való folyamatos rögzítéssel biztosítanunk kell, hogy a tenyészcsúcs mindig felfelé álljon. Vigyázzunk, hogy a hajtás ne csavarodjon a karóra. Ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, és a növény vége lekonyul, akkor a bab indájára emlékeztető vékony indát növeszt, és fejlődése megtorpan. Ugyanez történik, ha a kordonos szőlő mintájára lekötik a növényt, kínjában több tősarjat növeszt, a málnához lesz hasonlatos, termését soha nem mutatja meg.

A támrendszer kialakítása:

A kivi a vízszintesen növő, egyéves szálvesszőkön hozza termését. Éppen ezért nem lehet falra fölfuttatni. A termőfelület kialakításánál a legfőbb cél a minél nagyobb számú, minél erőteljesebb, vízszintesen álló szálvessző biztosítása kezelhető elhelyezkedésben. Ezeknek az igényeknek az ernyő alakú lugas forma, az Olaszországban „pergolettá”-nak nevezett alakzat felel meg leginkább. Ez a Hayward termesztésének kizárólagos ésszerű módja, tulajdonképpen annak elvi vázlata. Minden ettől eltérő forma akkor lehet funkcionális, ha ilyen elemi részekből áll. A koronaforma kialakítása érdekében először egy vázkart alakítunk ki úgy, hogy az első évben függőlegesen növesztett ágat 1,80-2 m magasságban, derékszögben elhajlítjuk, és egy huzalhoz erősítjük. Ezt akár a kinevelés évében is megtehetjük, augusztus elején, szükség esetén pedig a következő évben. Az ezt a műveletet követő évben az ebből a vázkarból kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A vízszintes termőkarok megtartásához 1,80-2 m magasságban szokásos az oldalhuzalokat tartó kereszttartókat felszerelni a tartóoszlopokra. Fantázia szerint, vagy a hely adta lehetőségeknek megfelelően, természetesen el lehet térni az üzemi ültetvény mintájának követésétől, csak az a fontos, hogy a módosítás olyan legyen, hogy a művelés alapelveinek megvalósítását ugyanúgy biztosítsa, mint a kiindulási verzió. A művelés és a támrendszer vázlata a mellékelt ábrákon látható!

Metszés:

A kivitermesztés sikertelenségének az egyik fő oka a vesszők rövid csapra történő metszése, amivel a gazda megvalósíthatja az összes lehetséges termőrügy eltávolításának jóvátehetetlen hibáját. A kivinél nem szabad a szőlőnél megszokott rövidcsapos metszést alkalmazni, mivel a virágok a vízszintes pozíciójú, előző évben fejlődött szálvesszők utolsó harmadában, az 5.-6. rügytől távolabb elhelyezkedő vegyes rügyekben differenciálódnak a Hayward fajtánál. Az első néhány rügy terméketlen, vagy vakrügy, ez azt jelenti, hogy egy néhány szemre történő visszametszés az összes termőrész eltávolításával egyenértékű. Sajnos nagyon sokan elkövetik ezt a szarvashibát, mivel a magyar nyelven elérhető szakirodalom által terjesztett szomorú tévhit szerint járnak el, miszerint: „metszése a szőlőéhez hasonlóan történik”. Az ilyen drasztikus kezdeti beavatkozást követő hasonló továbbiak az évek múlásával egyre inkább túlzott vegetativitásra kényszerített növényt eredményeznek, aminek már nem vesszői, hanem indái nőnek, amelyeken a lehetséges termőrészek már a helyét kinőtt, kezelhetetlen növény kényszerből is eltávolításra kerülő részein vannak. Így az ilyen helytelenül metszett kivin egyre távolabb kerül a termőképesség lehetősége. Az ily módon félrevezetett kivitulajdonos pedig csodálkozik, hogy a „lány” miért nem akar teremni, amikor a „fiú” mindig virágzik. A hímivarú ’Tomuri’ fajta ugyanis rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. A kivi metszése tehát csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll. A termőfelület-szabályozás során alapvetően a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Ehhez a művelethez a kivi nagyon jól „adja magát”, mivel leggyakrabban a letermett vessző tövéből, alapi rügyből hajt ki az éves vessző. Cseréjét a gyakorlatlanabb kertész is könnyűszerrel el tudja végezni. A másik fontos szempont a vázágak megfelelő pozícióiban új vesszők megjelenését előkészítendő, egy-két szemes csapokat hagyni, az esetleges űrök betöltésére. Az erőteljes termővesszőkön, és az ezekből előtörő friss hajtásokon kívül a jól érzékelhetően "erősen bütykös" nyársak is termést adhatnak, így, ha vannak ilyenek, ezeket nem szabad "letisztítani" a növényről. Ha az éves szálvesszők távolabbi rügyeiből már az előző évben rövidebb vesszők, nyársak nőttek, ezek már az első néhány rügyből is adhatnak termést. A kivilugas úgy is tervezhető, hogy a porzó kisebb teret kap, mivel ez nem igényel feltétlenül hosszú szálvesszőket a virágos vegyesrügyek differenciálásához.

 

A szüret:

A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok szokták meghatározni. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonlatos.

A további gondozás:

A kivi, bár viszonylag korán fakad, a virágzása késői, ideje május közepe-vége. A tavaszi metszést a kihajtás előtt kell végezni, kora tavasszal, tél végén. A szél és a rovarok vegyesen porozzák, a nőivarú növényen megjelenő virágok túlnyomó többségéből, szinte mindegyikből gyümölcs lesz. A növény szinte korlátlanul terhelhető, semmilyen termésritkítást nem kell végeznünk. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy más gyümölcsökhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket. A gyomirtószerekre is rendkívül érzékeny, lehetőleg a közelében ne végezzünk ilyen jellegű permetezést. A kivi hosszú életű növény, már a harmadik évben termőre fordítható ugyan, a teljes termőkapacitást 10 éves kora környékén éri el. Ekkorra egy tő akár egy mázsát is teremhet. Kártevői, betegségei általában nincsenek, ültetvényben is nagyon ritkán fordul elő vírusos, vagy gombás fertőzés. Komoly gondot okozhatnak viszont a cserebogárpajorok. A pajorok előszeretettel rágják a kivi gyökerét. Ez nagyon visszavetheti a növényt a fejlődésben. Ellenük tavasszal kiszórt talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk. Az 500-800 mm évi csapadékkal rendelkező területeken, a jó terméshozam érdekében általában csepegtető öntözést alkalmaznak ültetvényi szinten, tehát vízigényes növény, azonban nálunk, házikertben, kötöttebb talajon, átlagos évben kevés öntözéssel, akár öntözés nélkül is termeszthető. A rossz nyári csapadékellátottság elsősorban a következő évi virágos rügyek képződésére hat negatívan. Gyökérzete sekély, 2 méter sugarú körben szétterjedő, rendszertelenebb vízellátottság mellett azonban jóval mélyebbre hatoló.

Szaporítása:

A kivi magról is szaporítható, azonban a kikelt magoncok közül a hímivarú egyedek aránya akár a 90%-ot is meghaladhatja. A fennmaradó rész is elég vegyes minőségű gyümölcsöt terem a későbbiekben, vagyis igen kevés eséllyel nevelhetünk magról megfelelő minőséget produkáló növényt. Valószínűleg a vevőközönséghez került szaporítóanyagban a hímivarú egyedek feltűnően magas aránya a beszerzési forrás magvetésből származó állományának volt köszönhető, ezért fordulhatott elő, hogy a nagy csomagküldő kertészetek évekig elárasztottak minket öntermékenynek, vagy különböző ivarúaknak mondott, valójában porzós növényekkel.
Így tehát a kivinél a vegetatív, vagyis az ivartalan szaporítás lehet a valóban járható út:
Az általunk is legeredményesebben alkalmazható módszer az oltás, ehhez szükségünk is lesz alanyként felhasználható magcsemetékre. Fontos, hogy az oltóvessző ismert nemű, és termésű növényről származzon! A magoncok nevelése is nagy odafigyelést kíván. A vetésnél gombaölőszeres fertőtlenítést kell alkalmaznunk, homokkal és tőzeggel kevert föld tetejére kell vetni, majd erre néhány milliméter homokot szitálunk. A csemetéket védeni kell a kiszáradástól, erős napfénytől. A magoncokat később szétültetjük, majd az oltásig 2-3 évig neveljük. Ezeket is még célszerű a naptól védeni és 0 fok körüli helyen teleltetni. Ezután következhet az oltás. Ennek legjobb ideje a március. Célszerű edényben nevelt alanyokat alkalmazni, mivel ezeket zárt térben meghajtathatjuk, az eredés idején pedig biztosítani tudjuk a megfelelő párás, félárnyékos környezetet. A bevált oltási módok a hasítékoltás, az oldalékezés és a párosítás. Ez utóbbi júniusban is alkalmazható. Mivel a kikelt magoncok 92%-os valószínűséggel hímivarúak lesznek, ezek pedig a célnak megfelelnek, ezért porzó növény szaporításához nem feltétlenül szükséges oltanunk.
A dugványozás vagy a bujtás jóval egyszerűbb és kényelmesebb módszer lenne, azonban ezek gyökeresedési esélye házi körülmények között nagyon csekély. Elmondhatjuk, hogy a kivit könnyebb oltani, mint dugványozni.
Több dugványozási módszert is kipróbálhatunk. A lomb kihajtása előtt arasznyi, 3-4 szemes ágakat szedhetünk, ezeket homokkal, perlittel kevert tőzeges földbe helyezzük úgy, hogy csak a legfelső rügy kerüljön a felszínre. Megpróbálhatunk fektetve gyökereztetni is. A vegetációs időben megszedett zölddugványokkal is próbálkozhatunk, ehhez csak a legfelső leveleket hagyjuk meg. Ne feledjük, hogy minden esetben szükséges gyökereztető hormon alkalmazása és egyenletesen meleg (25 C körüli), párás, steril, félárnyékos környezet. A dugványokat üveglappal, vagy fóliával kell fednünk. Csak akkor vágjunk bele a műveletbe, ha biztosítani tudjuk a megfelelő körülményeket! Az esetlegesen megjelenő gyökérsarjakat is szaporíthatjuk, ezeket (ha vannak) már a dugványozásnál eredményesebben. A külföldi faiskolák ma már a laboratóriumi körülmények között végzett mikroszaporításos eljárást alkalmazzák a kivi szaporítására. Ez nagy tételben már lényegesen olcsóbb és eredményesebb. Így, ha nem akarunk a házi szaporítással vesződni, jóval egyszerűbb megbízható forrásból beszerezni a termő és a hozzájuk való porzó növényeket. Napjainkban a mikroszaporítás a kivi szaporításának legelterjedtebb módja, amelynek számos előnye van, mindenekelőtt a fajtabiztosság és a gyökérnemesség.

Egy működő magyar kiviültetvény:

Aki Fityeházon meglátogatja Lócsi József kertészetét, egészen különleges élményekkel gazdagodhat. Az első működő magyar kiviültetvény mellett diospyros kaki (káki, hurma, vagy datolyaszilva) ültetvény, és egy modern fajtákból álló, különleges művelésű körtés mutat példát a termelők és a magyar gyümölcstermesztési szakma számára. Egy kísérleti parcellán pedig japánszilva, valamint őszi-, kajszibarack rezisztens fajtái teremnek. Az egész ültetvény ötlete a körtével kezdődött: egy olasz partner szeretett volna körtét termeltetni Magyarországon. Jó feltételekkel lehetett volna telepíteni ültetvényeket, azonban sajnos, az üzletből végül nem lett semmi, mert a magyarországi intézményi támogatottság hiányzott. Az elhivatottság és az olasz kapcsolat azonban megmaradt, így később egy önerőből telepített, háromhektáros ültetvényt sikerült létrehozni olasz körte-szaporítóanyag felhasználásával. Ez új típusú ültetvény, új fajtákkal, Magyarországon még nem sok ilyen van.
Ezután következett a kivi: Lócsi József nem hitt a nálunk a szakma által is terjesztett, kiviről szóló tévhiteknek. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy saját környezetében is látott mázsányi termést hozó, 15 éves növényeket. Így született meg a felismerés, hogy nálunk ültetvényi méretekben is tökéletesen termeszthető gyümölcsről van szó. Olaszországi szakmai körutak is sokat segítettek a termesztéstechnológia elsajátításában. Idővel egyfajta küldetéssé is vált e növények termesztése: a cél azoknak a délszakinak hitt növényeknek a minél szélesebb körben való elterjesztése, amelyek kiválóan megélnek nálunk is, ráadásul többnyire vegyszeres növényvédelmet sem igényelnek. A fityeházi ültetvény növényei semmilyen permetezést nem kapnak, és országszerte számos hobbikertésznél is tesztelés alatt állnak a kertészetből származó szaporítóanyagok. Ezek fejlődését folyamatosan nyomon követjük, így különböző termőhelyi adottságok mellett is megbizonyosodtunk a kivi itthoni létjogosultságáról. A terjesztői munka nem csupán a kivire korlátozódik: ezekben a kertekben a káki, a füge, a japánszilva, a jujuba és a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens szelekcióinak eredményes fejlődését is megfigyelhetjük.